A legjobb salsás filmek

Egy időben végigtúrtam az internetet, hogy megtaláljam az összes olyan filmet, ami a salsáról szól. Vannak olyan alkotások, amik ismertebbek és könnyebben hozzáférhetőek, másokat nehezebb, vagy szinte lehetetlen elérni. Én 10 olyan filmet találtam, amit most szeretnék ajánlani. Hozzátéve, hogy a negatív ajánlás is ajánlás. Nem véletlen, hogy nem “A 10 legjobb salsás film” lett a bejegyzés címe 🙂

Kezdjük a legjobbal és haladjunk a középszerűeken át a borzalmas felé. Ezzel kapcsolatban rögtön érdemes is megjegyezni, hogy eredetileg a “salsa” kifejezés nem a táncot, hanem a zenét jelölte és véletlen egybeesésként a (véleményem szerinti) két legjobb salsás film sem a táncról, hanem inkább a zenéről, zenészekről szól. Persze ne ijedjünk meg, ahol van zene, ott lesz tánc is 🙂

1. El Cantante – A tánc szenvedélye (2006)

Mint látni fogjuk majd a mezőny nem túl erős, ebből viszont kiemelkedik a Marc Anthony és Jennifer Lopez főszereplésével készült film, ami korának egyik legtehetségesebb énekese, Hector Lavoe életét dolgozza fel.

Lavoe szerencsét próbálni érkezett New Yorkba, ahol rövid időn belül a latin zenei élet egyik legnagyobb csillaga lett, az ezzel járó terhet és hírnevet viszont nem tudta elviselni, életében egymást követték a személyes és családi tragédiák, amiket nagyrészt drogfüggőségének köszönhetett.

Ne is számítsunk tehát egy vidám, könnyed filmre. Cserébe viszont a film betekintést ad abba az elképesztően izgalmas korszakba, amikor megszületett és berobbant a világ köztudatába a nagybetűs SALSA. A koncertjelenetek és a zenék fantasztikusak, ha egy mód van rá, felejtsjük el a laptopot, és keressünk egy minél nagyobb tévét és minél jobb hangtechnikát, hogy kiélvezhessünk minden percet, amikor a filmben szól a zene.

Akik salsáztak 5-6 évvel ezelőtt, azoknak kötelező darab, hiszen annak idején a Columbus hajón és más bulikban is rengeteget játszották a Marc Anthony által újraénekelt Hector Lavoe dalokat, amikről a filmből megtudhatjuk, pontosan miről is szólnak és milyen élethelyzetben születtek.

 

 

2. A mambó királyai (1992)

Antonio Banderas egy salsás filmben? Igen! A film a Castillo fivérek (fiktív) történetét dolgozza fel, akik Kubából mennek Amerikába szerencsét próbálni és beteljesíteni az álmukat, hogy híres zenészekké váljanak. A filmben a remek zenés és táncos jelenetek mellé egy jól felépített sztorit is kapunk és egy fergeteges dobszóló erejéig a legendás Tito Puente is feltűnik a filmben, aki önmagát játssza, egy másik legenda, Celia Cruz pedig szereplőként jelenik meg több jelenetben is. Szintén kötelező darab.

Mint írtam a bevezetőben, a mezőny nem túl erős és a legjobb filmeken már túl is vagyunk. A következő néhány filmet úgy jellemezném, hogy “jó”. Nem kiváló alkotások, de sok esetben szórakoztatóak, és érdemes megnézni őket.

 

3. Streetdance 2 (2012)

Ha a magyarországi salsa iskolák helyében lennék, akkor összefognék, és elérném valahogy, hogy ezt a filmet minden hónapban levetítse valamelyik kereskedelmi tévé. Hogy miért? Mert ez a film teljes mellszélességgel közvetít egyetlenegy dolgot: azt, hogy a kubai salsa MENŐ! Ha meg akarnék győzni egy 25 év alatti fiatalt, hogy salsázzon, ez elé a film elé ültetném le.

A filmet egyébként úgy lehetne leginkább jellemezni, mint egy másfél órás videóklipp. a sztori végig követi a tipikus kliséket, főhősünk egy hip-hop táncos csapatot gründol, hogy megnyerje a nagy versenyt, ehhez pedig azt találja ki, hogy salsa betétekkel teszi különlegessé a produkciót.

Megvan a szerelmi szál, az ok nélküli verseny előtti összeveszés, és minden egyéb olyan panel, amit a hasonló filmekben megszokhattunk.

Mégis, a film erőssége a remek táncos jelenetek, amiket maga a nagy Maykel Fonts koreografált (aki egyébként szerepel is a filmben egy rövid jelenetben), a vagány zenék és az az üdítő érzés, hogy ez az egész mennyire menő. Ezen felül pedig van még néhány egészen bájos és vicces jelenet, amiről a főhősnő idősebb rokona, Manu gondoskodik, aki egy szokatlanul erős és karakteres mellékszereplő a filmben. Fiataloknak kötelező darab! Az ízes francia akcentusok miatt érdemes eredeti nyelven, felirattal nézni.

 

4. Dirty Dancing 2 – Havana Nights (2004)

Szintén inkább a fiatalokhoz szól az eredeti, legendás Dirty Dancing folytatása, amely ezúttal Havannában játszódik. A sztori nem tartogat különösebb meglepetést, a Havannába érkező 18 éves amerikai lány találkozik a kubai kultúrával és annak helyi képviselőjével, Javierrel, aki a szülők nagy bánatára örömmel téríti el a szorgalmas diáklányt a tanulástól és vezeti be őt a kubai bulik világába.

Ha jól rémlik, szintén megvan a filmben a szokásos táncversenyes szál, amire szokás szerint mindössze három hét van felkészülni. De ettől függetlenül kellemes, könnyed szombat délutáni szórakozás ez a film, amelyben egy rövid jelenet erejéig Patrick Swayze is tiszteletét teszi. Bónuszként pedig egy érdekes korba ad történelmi bepillantást, ugyanis a film a kubai forradalom előtti napokban játszódik.

 

5. Mindenem a tánc (1998)

Ez a film a társastáncosok szívéhez is közel állhat, hiszen a középpontban a társastánc áll. Rafael, a kubai fiú Texasba érkezik, ahol egy társastánc stúdióba csöppen. Míg ő a padlót sikálja a többiek táncolnak, de természetesen hamar beindul a szerelmi szál is, a fiúnak megtetszik a stúdió nagyágyú táncosnője és bevezeti őt a salsa bulizós világába.

Szintén nem maradhat el a szokásos táncverseny, az ezzel járó konfliktusok és a többi klisé. Mégis, élvezhető, könnyed kis film ez, amire nem fogunk sokáig emlékezni, cserébe viszont jövőre is úgy nézhetjük meg, mintha először látnánk 🙂

A film külön erőssége a salsás filmtörténelem egyik legjobb táncos jelenete, ahol a buliba toppanó gyanútlan lányt kézről kézre adják egy őrült, kaotikus, mégis tökéletesen megkomponált ruedás-táncos jelenetben.

 

 

6. A szenvedély ritmusa (2001)

Ez a film a port.hu-n kerek 8-as átlag értékelést kapott, ami egyáltalán nem nevezhető rossznak, sőt. Én az elmúlt években kétszer láttam, mégis be kell valljam, hogy nehezen tudom csak előhozni az emlékeimet ezzel a filmmel kapcsolatban. Ha jól rémlik egy lányról szól, aki az esküvője előtt egy salsa bérletet kap a barátaitól, és ott természetesen rögtön elbűvöli az oktató, aki éppen az aktuális táncpartnerével kötött fogadást, hogy bármelyik új kezdő lányból versenyképes táncost farag záros határidőn belül (ami jó szokás szerint néhány hét). Nagyjából innentől fogva sejthetjük is a további történetvezetést, és a felmerülő konfliktusokat. Senkit nem érne nagy veszteség, ha ezt a filmet nem látná, de úgyis megnézitek, mert szeretitek a salsát 🙂

 

Az eddigi filmekben volt egy közös pont, mégpedig az, hogy józanul is élvezhető alkotások, amik alkohol-szinttől függetlenül is kellemes kikapcsolódást nyújtanak egy szombat délutánon. A következő két film viszont nem csak a címen osztozik, hanem azon a tulajdonságon is, hogy egy-két jó fröccs vagy korsó sör képes őket átbillenteni az “annyira rossz, hogy már jó” határmezsgyéjén és a lista tetejére repíteni őket. Megtekinésüket csoportosan, kellő mennyiségű alkohollal felszerelkezve ajánlom 🙂

 

 

7. Salsa (2000)

Salsa címmel két különböző film is született. Az egyik a 2000-es, amely nekem személy szerint az egyik kedvencem, de tudom, hogy erősen megoszlanak róla a vélemények.

A film főszereplője egy francia zongorista srác, aki koncert közben kattan be és jön rá, hogy ő valójában sokkal jobban szereti a latin zenét, mint Chopint. Ezért, miután kirugdossák a zeneakadémiáról, úgy dönt, hogy Párizsba megy és a salsának szenteli magát.

Persze ott hamar rájön, hogy az élet nem fenékig tejfel, és az ő világos bőrszínével bizony neki sem zenészként, sem táncosként nem osztottak lapot. Ezért bekeni magát barnító krémmel és beleveti magát a párizsi salsa élet sűrűjébe, iskolát nyit és persze szerelmes lesz.

Egy jó társasággal és egy jó fröccsel szerintem kifejezetten szórakoztató film, aminek a sztorija nélkülözi a megszokott kliséket és még egy nem várt csavart is tartogat a végére. A film zenéjét nagyrészt a kiváló Sierra Meastra szolgáltatja. Láttam már néhányszor, de egész biztosan megnézem még 😉

 

 

8. Salsa (1988)

Ha a 2000-es Salsa című filmre azt mondtam, hogy egy jó társaság és egy fröccs teszi még élvezetesebbé, akkor az 1988-as film esetében azt kell mondjam, hogy adjunk hozzá még néhány embert a társasághoz és még néhány felest a fröccshöz 🙂

Így lesz igazán élvezhető ez a film, aminek az első öt perce azzal telik, hogy a főszereplő, Rico, aki autószerelő, szenvedélyes, csípőtekerős táncot lejt olajos szerelésében a javításra váró autók között. Már itt sejthetjük, hogy nem a finom történetvezetés, a jó zenék vagy a történelmi hűség kedvéért fogjuk megnézni ezt a filmet, hanem hogy röhögjünk rajta.

A sztori szokás szerint nélkülözi az egyediséget, Rico táncversenyre készül párjával, aki valójában egy kiállhatatlan némber, és természetesen bekúszik a képbe egy ügyes kezdő, aki elragadja főszereplőnk szívét.

Érdemes a filmet magyar szinkronnal nézni, amely a főszereplő hölgy esetében erősen hajaz a 80-as évek hangalámondásos kung-fu filmjeire, így növelve bennünk az “ez annyira rossz, hogy már jó” érzését. Ha az a kérdés, hogy jó-e ez a film, a válasz az, hogy nem, egyáltalán nem az. De szórakoztató, csak teremtsük meg hozzá a megfelelő körülményeket 🙂

 

 

9. Cuban Fury – Flörti dancing (2014)

A 10-es lista 9-edik helyén található ez az alkotás, de mint látni fogjuk a 10-edik helyezett némiképp kakukktojás, így elmondható, hogy ez a film a legutolsó a listámon. Négy éve moziban láttuk, úgy ültünk be rá, hogy valószínűleg borzasztóan szar lesz, és a film teljes mértékig hozta is ezeket az elvárásokat.

Míg az előző két helyezettre azt mondtam, hogy viszonlag könnyen képesek hozni az “annyira rossz, hogy már jó” érzését (és ezért végülis szerethetőek), ezt a filmet semmilyen alkohol-mennyiség nem menti meg, sem józanul, sem részegen nem élvezhető igazán.

Főhősünk egy elhízott irodista, aki szerelmes lesz gyönyörű kolléganőjébe, akiről kiderül, hogy salsázik. Mivel főhősünk gyerekkorában nagy táncos volt, ezért elhatározza, hogy feleleveníti a régi emlékeket, és visszatér egykori mesteréhez, hogy visszanyerje régi formáját. Kínos jelenetek és valószerűtlen helyzetek sorakoznak egymás után ebben a nem túl szerethető filmben, az ember érzi, hogy nevetnie kéne, de inkább feszeng.

Ha azt mondtam a Streetdance 2-re, hogy a salsa legjobb és legmenőbb formáját mutatja meg, ez a film pont az ellentéte. A legostobább (és leghamisabb) sztereotípiákon keresztül hozza azt az érzést, hogy salsázni ciki, talán ezért is mondom azt, kicsit South Park-osan, hogy megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom.

De mivel tudom, hogy úgyis meg fogjátok nézni, ezért kiemelném a film két értékelhető pontját. Az egyik a zene, ami egészen korrekt, akik salsáztak 5-6 évvel ezelőtt, azoknak biztos megmozdul majd a lábuk, amikor felcsendül a legendás “Aguanile”.

A másik pedig, hogy sikerült belerángatni ebbe a szerencsétlen projektbe egy igazi kubai istennőt, Yanet Fuentest, aki néhány jelenet erejéig megjelenik a filmben, illetve ha minden igaz a koreográfiákban is benne van a keze. A filmet persze nem tudja megmenteni, de néhány percre legalább feledteti azt, hogy valójában mennyire rossz az, amit látunk.

 

 

10. La ultima rumba de Papa Montero (1992)

Mint említettem a 10-es pont erős kakukktojás, ugyanis egy igazi rétegfilmmel van dolgunk, amihez nagyon szeretni kell a kubai táncokat és kultúrát, hogy élvezni tudjuk. De akiben megmozdul valami, amikor azt hallja, hogy “rumba” (és most a kubai rumbáról beszélünk), annak kötelező darab.

Szűk egy órás filmről van szó, aminek a műfaját leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy áldokumentumfilm, ugyanis bár végig a kubai táncos kultúra középpontjában álló rumbáról van szó, mégis van története és még egy csavarra is futotta a végén.

Én háromszor láttam eddig, ebből kétszer bealudtam rajta, persze lehet, hogy csak a fáradtság miatt. Ettől függetlenül a megtekintése minden fanatikus kubai salsásnak ajánlott! Youtube-on több verzióban is fönn van, a nyelv természetesen spanyol, de valahol létezik egy verzió angol felirattal is. Ezt most nem találtam, de ha mégis meglelem valahol, akkor majd belinkelem.

 

 

+1 Derült égből Polly (2004)

Bónuszként egy klasszikus, harsány amerikai vígjáték Ben Stillerrel és Jennifer Anistonnal, ami ugyan nem a salsáról szól, de mivel a főszereplő, Polly (Jennifer Aniston) salsázik, és másik hősünk, Reuben (Ben Stiller) pedig nagyon szeretne bevágódni nála, ezért a salsa ha főszerepet nem is, de egy szerethető mellékszálat kap a történetben.

Bár a filmben csak körülbelül 10 perc jut a salsának, mégis hozza azt, amire a Flörti Dancing másfél óra alatt képtelen volt, egy vagány bulit, vicces jeleneteket és egy őrült szólót, ami után az ember mégsem érzi azt, hogy salsázni ciki.

Nem az év filmje, viszonylag kevés Oscart nyert, de kikapcsolódásnak tökéletes, és úgyis meg fogjátok nézni azért a 10 percért is, mert szeretitek a salsát 🙂

Mint az elején említettem, én ezeket a filmeket láttam, a sorrend pedig a saját szubjektív ízlésemet tükrözi. Ha nem értetek egyet, vagy ajánlanátok további filmeket, leírhatjátok kommentben 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.